MAGUNKRÓL                  TRARÍCIÓ                          BIRTOK                    TECHNOLÓGIA                      BOROK         SZPONZOROKAT KERESÜNK

MAGUNKRÓL

Tápos városiak voltunk. Gondoltuk, veszünk egy pincét az Avason.

Meg is találtuk a - nekünk - legszebbet. Még az eredeti állapotban, az úgynevezett zakopanei stílusban (hajdan ilyen volt az avasi pincék majd mindegyike) maradt meg, azt ápolgatjuk azóta, tehetségünk szerint.

De azt monda a barátom, bor nélkül a pince csak gödör. Vettünk hát szõlõt, hordót, "csináltunk" bort. Nem lett jó.

A pincében azóta õrizgetek egy palack saját bort, a legelsõk közül. Azért, mert remélem, egyszer nagyon büszke lehetek rá. Nem azért, mert olyan jó, hanem mert mutatja, milyen mélyrõl indultunk...

Elolvastam minden fellelt borászati cikket, könyvet, elvégeztem egy felsõfokú bortechnológusi iskolát. Egy kis szõlõterületet is vettünk. Megtanultunk metszeni, hajtást válogatni, abortálni (ez a zöld szüret házi neve), aszúzni.

A borászkodás hobbinak indult, életforma lett, és ma már tudatosan úgy fejlesztjük, hogyha valamelyik gyermekünk érez erre indíttatást, úgy könnyen bõvíthetõ legyen egy akkora mini birtokká, amibõl egy család megélhet.

Háborog, forrong a világ, de aki valódi értéket teremt, annak biztosan boldogulnia kell. Ettõl szebb szakmát meg úgy sem találhat…