A birtok

A sors különös kegyeként Szepsy István birtoka mellett vásároltunk egy kis szőlőt. Hírét, munkásságát, talán személyiségét is megismertük könyveiből, a róla szóló cikkekből, előadásaiból, de így személyesen is találkozhattunk. Metszés közben, hajtásválogatáskor. Ritkán siet annyira, hogy 1-2 szót ne válthatnánk.

Nem titkoljuk, követői szeretnénk lenni a természet, a környezet, a szőlő tiszteletében, a természetesség követésében, a minőség elérésének vágyában. Talán egyszer az eredmény, a bor is lesz annyira jó, hogy legalább szégyenkeznünk nem kell.

A dűlő ezt lehetővé teszi, talán jobb is, mint érdemelnénk:

A Nyúlászó történelmi első osztályú dűlő, már az 1600-as évekből van írásos említése. A Szent Tamás-hegy déli folytatása. Talaja sárga agyagos, kemény tufával vegyülve.

Az itt termelt szőlő adja a legkedvesebb karakterű bort, virágos, gyümölcsös, jól iható, de ásványos, tartalmas, arányos és elegáns. Aromáit illetően a hozzáértők érett citrusokról, fehér húsú gyümölcsökről, őszibarackról és trópusi gyümölcsökről beszélnek.

Az ültetvényen vegyesen van furmint és hárslevelű szőlő, több fajta klón. Sok a kisfürtű és a madárkás furmint, ezért a borok sokrétűek, sokszínűek, telt ízűek. A pótlások során is kisfürtű klónokat telepítünk, mert célunk nem a nagy mennyiség, hanem a mind magasabb minőség elérése.

Ezen a földön legalább 400-500 év óta szőlőművelésből élnek az itt lakók. Szeretnénk hinni, hogy 100 vagy 200 év múlva is szőlő terem ezeken a dombokon. Mi megvásároltuk ennek egy kis darabkáját, földhivatali papírunk van róla, hogy a miénk. De a mi életünk olyan apró pillanat ebben a dimenzióban, hogy inkább csak azt érezzük, ez alatt a pár év alatt mi viseljük itt gondját a növényeknek. Reméljük, jól.